Az eskrima, kali és arnis – melyeket összefoglalóan néven, Fülöp-szigeteki harcművészeteknek (FMA= Filipino Martial Arts) neveznek . Amely szorosan összefonódik a Fülöp-szigetek múltjával és a különböző kultúrák hatásaival. E harcművészetek gyökerei az ősi időkig nyúlnak vissza, amikor a Fülöp-szigeteken számos törzs élt, amelyek gyakran háborúztak egymással és védték területeiket. Fülöp-szigetek hagyományos fegyveres harcművészetének, középpontjában a fegyverhasználat, a
gyors alkalmazkodás és a gyakorlati önvédelem áll. A legtöbb harcművészettel ellentétben itt nem csak puszta kézzel kezdődik az oktatás. Ez a Fülöp-szigetek nemzeti sportja, egy rendkívül hatékony harci rendszer.
Az utóbbi időkben –más ázsiai harcművészetekhez hasonlóan – számos országban ismertté és népszerűvé vált. A legtöbb
harcművészettől eltérően az első pillanattól kezdve oktatja tanulóinak a fegyveres harcot. Oktatási rendszere nagymértékben fejleszti a kéz gyorsaságát, illetve a különböző támadásokra adandó reakció sebességét. Bár ez a rendszer a fegyveres harcon alapszik, természetesen magába foglalja a
pusztakezes küzdelem metodikáját (ütések, rúgások, birkózás, földharc) is, beleértve a legtöbb fegyver elleni pusztakezes védekezést. Ez a harci rendszer a Fülöp-szigetek északi részén Arnis, a középső szigeteken Eskrima, míg a déli szigetcsoportokon Kali néven vált ismertté.
Az Eskrima egyedülálló hatékonyságának titka abban rejlik, hogy egyszerre tanítja az eszközös és pusztakezes technikákat, ezáltal az önvédelem és harcművészetek minden területét lefedi. Az eskrima mélyen gyökerezik a Fülöp-szigetekiek kultúrájában, egy tradicionális, sok százéves harcművészet. Eredetileg a Fülöp-szigeteki törzsek csatározásaiban fejlődött ki és alakult ki az ősi
technikai repertoárt. A technikák megőrzésében az is nagyban közre játszott, hogy népi Moro Mor táncokban elrejtették. Bár történelmi bizonyítékok igazolják, hogy már az első spanyol gyarmatosítók előtt létezett az eskrima, de az első legendás mesternek és hősnek Lapu Lapu törzsfőnököt tartják. A
Fülöp-szigeteki harcosok hírhedtek voltak bátorságukról és különleges harcmodorukról, és arról, hogy kardjaikat, lándzsáikat, botjaikat félelmetesen hatékonyan tudták használni. A spanyolok az akkori modern fegyvereikkel sem tudták legyőzni a filippin harcosokat, és teljes vereséget szenvedtek. A Spanyol seregek vezére, Magellán pedig egy Lapu Lapuval vívott párbajban esett el.
Az eskrima nem hasonlít egyik nyugaton elterjedt harcművészeti vagy önvédelmi rendszerhez sem. Ennek két oka van: először is az eskrimát manapság is használják utcai harcokban, ugyanis a Fülöp-szigetek nagy részén a mai napig nincsen közbiztonság, ami sokak számára nehezen elképzelhető, de akár fényes nappal is csoportosan támadhatják meg az embert, természetesen késekkel és ütő-eszközökkel. Másodszor az eskrima három fő részét, a botharcot, késharcot és pusztakezes
önvédelmet azonnal, párhuzamosan oktatják a gyakorlóknak. A fegyveres technikák, ellentétben a kínai és japán stílusokkal, nem tradicionálisak, hanem akár mindennapi eszközökkel is alkalmazhatók (pl. öv, cipő, táska, toll, stb.). Az eskrima mozgáskultúrája nem hasonlítható más harcművészetekhez.
Nem igényel nagy testi erőt, vagy hajlékonyságot, viszont amellett, hogy a délkelet-ázsiai kommandósok kiképzési anyagában szerepel, testi képességektől függetlenül felkészít bárkit arra, hogy veszélyhelyzetben megvédje magát vagy akár másokat is.